2013. május 26., vasárnap

Etherlords II (2003)


Oroszországban valamiért mindig is hatalmas rajongótábora volt a Heroes of Might and Magic-nek, a harmadik részt szinte istenítik és több komoly extra is innen ered hozzá (a Heroes 3 HD mod vagy In the Wake of Gods nem-hivatalos kiegészítő is orosz fejlesztés).

A Nival Interactive szintén orosz fejlesztőcsapat, és talán egyik legkomolyabb alkotásuk az volt amikor elkészíthették a széria ötödik részét, ennek azonban volt előzménye. Saját brandjük, az Etherlords sokat merített a nagyöreg ötleteiből de a saját szájízükre is formálták emellett, majd a második részére igyekeztek a hibákat is javítani. De milyen is az Etherlords 2? Lássuk!



Csak a legjobbaktól

Az Etherlords jól láthatóan nem bízott semmit sem a véletlenre. Már jól bevált, népszerű játékok legfontosabb elemeit ötvözi. Úgy kell elképzelni, mint egy Heroes of Might and Magic-et, ahol a térkép kicsit egyszerűbb, a csatákat a Magic: The Gathering kártyajátékhoz hasonlóan paklinkkal vívjuk, azonban az Etherlords 2-re próbálták dinamikusabbá tenni az egészet, így itt igazán már nem is körökre osztott játékról beszélhetünk.


A kezdetek

A játékba belépve érdemes rögtön a kampányra vetnünk magunkat, ahol is választhatunk, hogy a Vital (természet, növények, jófiúk) vagy a Chaots (tűz, káosz, rosszfiúk) kampányt szeretnénk elkezdeni. A sztori körülbelül a "jön a gonosz" és a "meg kell védenünk otthonunkat" sztori elemekkel operál, vagy a másik oldalon az "én vagyok a gonosz" és "el kell pusztítanunk őket". Lehet hogy ennél több is volt benne, de bocsássátok meg nekem, engem nem igazán kötött le. Dehát most nem egy RPG-ről beszélünk...

A játékot elindítva láthatjuk, hogy a grafika fénye mára már kissé megkopott, a grafikus motor sem valami rugalmas jószág és nem lehet a felbontást sem túl nagyra állítani (kézzel át lehet írni és megjelenik nagyobb felbontásban, de a menük és egyéb elemek a képernyőn a kisebb felbontáshoz mért helyükön maradnak).

Azonban kétségtelenül van egy sajátos atmoszférája...csak klikkelgessük át magunkat az Oscar-díj gyanús párbeszédeken és induljunk neki a kalandnak!

Alapok

Az első rész még körökre osztott játékmenettel rendelkezett, őrizni kellett valamilyen várat vagy erődöt, elfoglalni és védeni erőforrásokat stb. de ezt -szerintem nagyon helyesen- kiemelték és mostantól inkább egy hős kalandozásáról szól mindegyik pálya.

A hősünk rendelkezik egy kártyapaklival. Amikor harcra kényszerülünk, akkor ezekből a lapokból húzunk, és varázspontok segítségével idézhetünk lényeket, lőhetünk el sebző mágiákat, átkokat vagy éppen áldásokat, gyógyulhatunk és így tovább. A sztori visz majd minket előre, és eközben szedegethetünk erőforrásokat, amelyekből később vehetünk új kártyalapokat, szerezhetünk vagy feltölthetünk varázstárgyakat, amiket a paklin kívül használhatunk. A hősünk szinteket lép és képességeket is kap, mint pl. regeneráció, több laphúzás, nagyobb szerencse...és alapvetően van egy saját, egyedi képessége is (pl. amikor elpusztulna egyik lénye, kis eséllyel az feltámadhat, vagy éppen duplát sebezhet).

Lényeink is sokfélék lehetnek, különféle specialitásokkal mint regeneráció, vagy gyors támadás (az idézés körében már támadhat is), esetleg egyedi képesség, mint pl. a lény megpihen és sebzést okoz az ellenfélnek.

Az említett varázstárgyak azért adnak nagy előnyt, mivel a csata elejétől rendelkezésre állnak (ha nem is azonnal aktiválhatóak), és amíg van töltetük, addig használhatjuk is őket, nem kell arra várni mint pl. egy lapnál hogy felhúzzuk őket. Sokszor ezek a kis segítségek is (sebzés lénybe vagy játékosba, 1 körig egy lény sem támadhat stb.) eldönthetik a csata kimenetelét.

Mivel a pályán nem kell őriznünk semmit, és csak a hősünk legyőzésével veszíthetünk, így szinte kötetlenül kalandozhatunk (leszámítva azt az apróságot, hogy a bejárható út elég lineáris, a pályán pedig túl sok változatosság sajnos nem vár ránk: többnyire lények, időnként 1-1 erőforrást adó bánya, vagy kártyavásárlásra lehetőséget adó házak lesznek, esetleg egy portál vagy mágikus feltöltést adó hely, de más nem igazán).

A célunk tehát hogy egyre erősődő paklinkkal a sztori szerint végigverjünk mindenkit, ami ugyan nem lesz az évezred innovációja, azonban igen kellemes és lebilincselő időtöltés.


A pakli

A térképen való kószálást akár ki is lehetett volna venni a játékból, és minimalista módon csak meccsek sorozatára redukálni az egészet, ahol némi jutalom után vásárolhatunk két meccs között új lapokat is, mert az esszenciája ez. Azért persze sokat dob rajta hogy ennél kicsit gazdagabb a tartalom, de jómagam is ezzel bíbelődtem a legtöbbet.

Ugyanis a paklink nem lineárisan fog erősödni, inkább csak változik. Mondjuk a kampány elején, amikor még csak egyszerűbb ellenfelek jönnek ellenünk, akiknel a paklija néhány lényből és 1-1 sebző vagy gyógyító mágiából áll, még szinte mindennel le lehet őket győzni. Viszont a játék vége felé, amikor olyan speciálisan összerakott paklik ellen is meg kell küzdenünk, mint aki vég nélkül mérgez minket, esetleg blokkolja minden cselekvésünket, vagy brutálisan erős lényekkel pár kör alatt lerohan minket, akkor az eddig legyőzhetetlen paklink hirtelen szinte semmit sem fog érni.

Érdemes tehát már a játék elejétől gondolni arra, hogy lehetőleg különböző stílusok szerint is be tudjuk állítani a paklinkat. Elképzelhető, hogy ha pl. csak erős lényeket gyűjtögetünk és nem igazán foglalkozunk mondjuk átok eltávolítással vagy hasonlókkat, hogy lesz olyan ellenfél akit kínkeservesen -esetleg egyáltalán nem- tudunk legyőzni.

Az is lehetséges, hogy a kezdetben igen gyenge lény, amit csak kiszórtunk / eladtunk, később bizonyos körülmények ismeretében (pl. új lap, ami megcseréli a támadó és védő értékét a lénynek, vagy egy ellenfél, aki ellen gyorsan, sok gyenge ellenfelet akarunk kihozni) hirtelen átértékelődik. Ezért is javaslom, hogy inkább csak vegyünk lapokat, és ritkán adjunk csak el, amikor már belejöttünk a játékba és tudjuk, mit csinálunk.


Grafika és design

Emlékszem, hogy a megjelenéskor nekem nagyon tetszett a játék. Talán a textúrák nem a legszebbek ma már, de azt mondhatom, hogy igen stílusos és hangulatos a világ és maga a design is. Sajnálatos, hogy a mai igényeket mint pl. magas, akár HD felbontás vagy éppenséggel egy grafikát feljavító mod, nem tudja kielégíteni.

Zene és hangok

Ugyan az ezredik csatára már unalmas lehet, de a csatazenék nagyon tetszettek nekem, ezek minőségére láthatóan nagy hangsúlyt fektettek. A szinkron mondhatjuk hogy felejthető. A hangeffektek rendben vannak, bár annyira nem leszünk elhalmozva velük, ami talán lesz akinek nem is baj.

Multiplayer

Mivel régi játékról van szó, a játék hivatalos, internetes szerverei már nem futnak. Lehetőségünk van egy gépnél ún. hotseat módban két játékossal egy csatát vívni (pakliválasztás és mehet is a duel), vagy ugyanezt megtenni helyi hálózaton keresztül. Korlátozott szórakozást nyújthat, azonban hosszú távon sajnos valószínűleg nem fog minket lekötni.


Összegzés

Furcsa egy játék az Etherlords 2. Van egy saját világa, saját népekkel, lényekkel, amely azonban nem eléggé kidolgozott, egységes és megkapó ahhoz, hogy beleszeressünk és rabjává váljunk.

Van egy nagyon profin eltalált, gyűjtögetős kártyajáték alapú rendszere, ahol rengeteg változatos taktikával, kombóval és trükkel győzhetjük le ellenfeleinket. Ezen a téren úgy gondolom, egyedülálló és szórakoztató a játékmenet.

A csata zenéi nagyon szépen szólnak, a grafika mai szemmel is egy kellemes összhatást nyújt, azonban látszik rajta az idő vasfogának nyoma is.

Bár kaland vagy RPG elemekkel is rendelkezik, a világtérképen való csatangolás nem elég izgalmas, nem elég változatos és leginkább nem elég mély és részletes. Bár vannak hőseink, sablonos és felszínes jellemüknél többet nem mutatnak magukból. Van sztori is, de érdektelen és sablonos.

Talán azt mondhatnád most, akkor miért is kiváló ez a játék? Lehetett volna jobb is sok tekintetben, ez tény. Azonban azon nagyon kevés játékok egyike, amelyekben ilyen jól eltalált, hangulatos és változatos csatákat lehet vívni, ahol mindenféle paklit összerakhatunk és mindez még egy kellemes, 3D külsőt is kapott. Stratégiai mélysége nem szégyeníti meg mondjuk a Heroes III-at vagy a Civilizationt, azonban éppen elég ahhoz, hogy jó kis kombókat építhessünk és kitűnő szórakozást nyújtson a különféle ellenfelekre szabott taktikák próbálgatása.

Hiába mormog az ember néhány hiányosság miatt, a végeredmény mégis csak az lesz, hogy harcol, gyűjtöget, számol, taktikázik, és hajnali 3-kor vérszomjas tekintettel kattint a következő ellenfélre, akin kipróbálhatja legújabb, halálos pakliját.


Minimum gépigény

OS: Windows 98/ME/2000/XP
CPU: Pentium III 600MHz Processzor
RAM: 128MB RAM
HDD: 2GB szabad hely
VGA: AGP 3D 16MB VRAM videókártya
DirectX 8.1
8X CD-ROM

Ajánlott
CPU: Pentium III 1.0GHz Processzor
RAM: 256MB RAM
VGA: AGP 3D 32MB VRAM videókártya

Játszható demo

http://www.fileplanet.com/129691/120000/fileinfo/Etherlords-II-Singleplayer-Demo
http://www.gamefront.com/files/965439

 

Teljes játék

Ma már elég nehéz beszerezni a játékot, nem is tudom fizikai példányokat hol lehetne találni, de az biztos hogy a GoG.com-on digitálisan megvásárolható 6 dollárért (~1300 ft) ill. emlékeim szerint régi PC Guru mellékletként is feltűnt.

Videó


(nem saját feltöltés)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése